Nyilván az egész azzal indult, hogy nagyapa fejemre ejtett egy jól sikerült akrobata mutatvány közepette. Majd az ezt követő 18 esztendőben tovább folytattam agysejt romboló életformámat, így hát becsületes embertársaimmal szemben a tévénézés és a 7es buszon zötykölődés, lakáshitel törlesztés és zsebkendőbe tüsszentés helyett én inkább Dél-Amerikába stoppolok egy nagy zöld hátizsákkal meg egy zacskó keksszel.
Egy jól felépített ötéves terv keretében meghatároztam, hogy elvégzem a hozzám legtávolabb álló teljesen értelmetlen és kellően unalmasan hangzó pénzügyi és számviteli főiskolát, felhalmozok egy kis diákhitelt és végig iszom az összes pesti kocsmát, majd ugyanezt folytatom megbecsült projekt menedzseri minőségben már konszolidált irodai dolgozóként, aztán gályázok három hónapig egy francia étteremnek álcázott munkatáborban, és a végén seggére verek a lóvénak. A már említett zöld hátizsákomat felteszem egy fapados légitársaság járatára és követem egészen a Kanári szigetekre, ott keresünk egy szimpatikus vitorláshajót, és szépen elstoppolunk az Amerikai kontinensre.
Ez persze korántsem ilyen egyszerű, de nem is egy rubik kocka, abból pedig már egyszer kiraktam egy oldalt.
No comments:
Post a Comment