MÁSODIK FEJEZET
Melyben szó lesz a hajóstoppolás rejtelmeiről és újabb szereplők lépnek színre, mégpedig hajótulajdonosok, olajmágnások, hippik és kurvák, hajóstopposok és űrturisták.
Hőseink madártávlatból szemlélve két nagy hátizsák alatt nyomorgó krumplibogárhoz hasonlatos tünemények, azonban ha egy kicsit lejjebb ereszkedünk, mondjuk békaperspektívába akkor két kis aranyos Kolombusz Kristóf figura sejlik fel a távolból. Ez a két kis huszonegyedik századi Colombó névadójukhoz hasonlatosan szponzorokat keresnek felfedező túrájuk megvalósításához, nekik azonban nem kell az uralkodói udvarban kopogtatni a királyok és királynők, velencei kalmárok kegyeiért. Mindössze a santa cruz-i mólon kell sétálgatni, mosolyogni, bonzsúrozni és hellózni vagy holázni az éppen hajót súroló, kávét főző, reggeli tejet szürcsölő hajótulajdonosoknak. Minden hiedelemmel és előítéletekkel ellentétben, mellyel ti is, kedves olvasók engem traktáltok, többségében nem burzsuj, pökhendi és állhatatlan sznob yachtos köcsögöket kell elképzelni, meg plázacicákat amint fészbúkos fotókon pózolnak hajóikon fészbúkos fotók kedvéért. Ez a népség inkább ilyen különc csodabogarakból áll, akik tömérdek pénzt áldoznak arra, hogy aztán egy kis fülledt kabinban hánykolódjanak a tengeren, olykor sanyarú viszonyok között, spórolva a zuhannyal és az élelemmel. Bizony bizony, az óceánon nincs ám napi zuhany, talán ezért olyan sok a francia:) /mi viszont egy hedonista járatot fogtunk maguknak, külön vécével, zuhannyal, hűtőkkel, jégkockagéppel és mosogatógéppel felszerelt 18 méter hosszú katamaránon szeltük át az oceánt /
Szóval a lényeg, hogy mindenki kedves volt velünk, mi is mindenkivel, s néhány nap alatt a kis kikötő üde színfoltjává nőttük ki magunkat.
"Te, ez a dánkeshön olyan magyaros volt" - hangzott el az első magyar szó, ami nem az én számból elhangzó veretes szitkozódás volt a szúnyogok elleni elkeseredett harcban. Mivel francia nyelven és spanyolul is az asszony hordta a nadrágot, így kapva kaptam az alkalmon, ha bevethettem a balatoni németnyelvtudásomat.
Igy esett meg a találkozásunk első magyarjainkkal, kik német felségjelek alatt hajózó zalakarosi lakók voltak. Igazi vidéki naivitással és kedvességgel üdvözöltek, rögtön meg is hívtak magukhoz. Zalakaroson a fő utca végén, a dombon ki van irva G.Lajos, ha arra járok feltétlenül csöngessek be. Ennek az ismerségnek talán még hasznát veszem, de elárulom ebben a történetben ez egy elvarratlan mellékszál lesz csak.
A hajóstoppolás kiskátéjának második fontos eleme, az úgynevezett vizuális közönségkommunikáció. Azaz apróhirdetés formájában tudatjuk a hajóskapitányokkal létezésünket és rejtett vágyainkat, nevezetesen hogy átszelnénk az óceánt. Ez általában vérmérséklettől függően előre nyomtatott és hetekig szerkesztett A4-es papirt, vagy kölcsönkért tintával és lopott sajtfecni hátuljára kapart helyesírási hibáktól hemzsegő üzenetet jelent. Lássunk néhány példát:
Ez a Gran Canaria szigetén található kikötőben, a Sailors bar-ban készült. Érdemes még kiposztolni a kapitányságon is. Mi még a keritésre is ragasztottunk ilyen fekete szigetelőszalaggal, ami gyászhirdetés jelleget kölcsönözött neki és emelte a a hatásfokát. (ezen a képen is megtalálható valahol)
Ez egy jópofa tipus, furcsa is, hogy nem én találtam ki. Ha nem lenne ráirva a neve ( amit majd behomályosítok előbb-utóbb) akkor azt hazudnám én csináltam
Ez meg a profi!!
Ezenkívül az internet bugyraiban is rengeteg hasznos információ található, úgyhogy akit érdekel keressen rá a googlival, wikipedian is korrektül össze vannak szedve a dolgok. El kell keserítenem a hölgy rajongóimat és bevallom, hogy nem én találtam fel a hajóstoppolás intézményét, de a mellszobrot amit állíttattatok hagyjátok csak a helyén.
Visszakanyarodva a históriához, mi nagyjából a sajtfecnisek táborába tartoztunk, ugyan én előszeretettel nyomtattam volna indulás előtt néhány oldalt, de erre végül nem került sor. Ennek köszönhetően a következő 3 napban volt programunk, sajtfecni szerzés egy könyvesboltból, helyesírási hibákkal küzdés és uzsorás kínai fénymásolószalon keresés. Mindeközben előszeretettel alkalmaztuk a strandondöglés fortélyait. Végre már megismerkedtünk izgalmasabb arcokkal, akik a csöveskasztnál egyel följebb helyezkedtek el, skizofrénekkel és kisstílű bűnözőkkel. Aztán egyszer csak azon kaptuk magamat, hogy miközben könyvet olvasok a cigicsikkekkel díszített strandon, egy szekszre éhes néger nő háromszor körberajzolt a homokban a botjával. Ezt rossz előjelnek értelmeztük és úgy döntöttünk hogy a boszorkányok átkai elől menekülve áthajózunk Gran Canaria szigetére, mely hiresebb és nagyobb kikötővel kecsegtetett. Másnap föl is szálltunk egy otromba nagy tengerjáró hajóra mely mély nyomokat hagyott a bankszámlánkon, de jó volt otthagyni Santa Cruz porát.
Gran Canarián aztán fölpörögtek az események, szerda este futott be a hajó és szombaton már találtunk is vitorlást magunknak de mindeközben szappanoperába hajló események sora követte egymást, amelyben a következő számban részletesen kitérünk, talán még szerelmi szál is lesz de az nem biztos.
No comments:
Post a Comment