A szerző megjegyzése

Van amit sosem késő - az internetes klisékatalógus szerint például tanulni, bocsánatot kérni, leszokni, szerelmesnek lenni, egésszégesen élni, új életet kezdeni, megújulni, satöbbi. Szerencsére engem ilyen megfontolások nem veszélyeztetnek, szerintem sosem késő például ebédelni, és most megyek is eszek valamit utána meg folyatatom e sorok írását, mégpedig egy jó évvel az utazás megkezdése után. Mégis milyen megfontolásból vagy késztetésből? Egyszerű a válasz, üres gyomorral nem olyan jó az írás, így most nekiállok a sült kacsának, isten nyugosztalja szegény állatot.

Tehát valahol a harmadik fejezet környékén fogyott el a 4HB-s grafitceruza készletem, amivel hitelesen megrajzolhattam volna a történéseket. Mielőtt azonban a negyedik rész következne, nem ártana egy kis összefoglalás, ehhez a nagy segitségünkre van a féltve őrzött titkos naplóm, melybe tinédzserkorom óta vezetem életem minden fontos mozzanatát:

Október 19-> Tenerife :  

A 7 szigetből álló kanári-szigetcsoport legnagyobbika. Spanyolország része, de jól látszik, hogy igazából az afrikai partokhoz van közel. Egész évben tavaszi-nyári idő van, ráadásul olcsó és eljutni is egész kedvező áron lehet: Barcelonából pl 35 euróból meg lehet úszni, mondjuk aki vissza is akar jönni  annak nyilván nem ennyire egyszerű. Az egész egy vízből kikandikáló hegycsúcs, a sziget közepén van egy Teide nevű 3718 méteres vulkán, azt még érdemes lehet megnézni, azonkivül azt nyujtja ami a szokásos vakációkhoz kell: viz, homok, napsütés. Mi most éppen nem erre vágytunk.

Tenerife - Playa Jardin

A jellegtelen spanyol emeletesházak nem fognak levenni a lábukról, és a fekete színű homok is furcsa érzetet kelthet, de attól még, hogy ez nem maga a megtestesült földi paradicsom, egész jól el lehet viselni.

Október 24 - Gran Canaria  

Alig egy hét alatt beláttuk, hogy még is inkább a forgalmasabb las palmas-i kikötőben kéne próbálkozni a hajó stoppolás művészetével, hogy az a nagy könyv irja. A második legnagyobb sziget már turista szemmel is érdekesebbnek tűnik, és sokkalta nagyobb pörgés ellensúlyozza a kopár sziklás környezetet, ahol egy idő után zavaró lesz a zöld szín hiánya. 

Egy ilyen böhöm turistajárattal kerültünk át a másik szigetre. Az események gyorsan fel is pörögtek, például rögtön az első este sikerült kivítelezni egy klasszikus szakítást, ami gyönyörű távlatokkal kecsegtetett egy ilyen páros vállalkozásra. Persze fodulópontból is annyi volt hogy hatszor megfordultunk már a saját tengelyünk körül, szóval nem könnyű követni, nekem is csak épphogy sikerült. 

28-án fordult egyet a jó szerencse irányába, és megtaláltuk a fuvarunkat Martinique szigetére. Már csak évelődni kellett, bulizni egy nagyot, meg mégegyet, meg mégegyet, még egyszer szakítani, együttmaradni, és felszállni a hajóra és november 1-én már el is indultunk a Karib-tenger felé!

November 9 vagy 10 - Cape Verde - Azaz a Zöldfoki Köztársaság, ahol megálltunk egy kicsit múlatni az időt, vagy olcsóbb üzemanyagot tankolni, tudom is én. Ez már egy fokkal izgalmasabb hely, mivel a hajdani portugál gyarmat már önállóan forog a saját sírjában, ahol egymásnak feszül az afrikai nyomor és a nyugati csillogás. Egy rövidke nap elég volt feltöltődni és onnantól kezdve már a tengeribetegséget is sikerült elhagyni! Már csak újabb két hét volt hátra:)

Cape Verde - az Atlanti Óceán "közepén"

Utána pedig, olyan november 23-án érkeztünk utunk célállomásába, Martinique szigetére, de előtte megfordultunk St. Martin és St.Barthelemy szigetén is, de nem akarom lelőni a poént.